Szóval 20 év együtélés eredménye két csodás gyermek és egy lakás,autók meg rengeteg ingóság.
Jól indult az egész kapcsolat, csak volt valami ami mindig lebegett a levegőben.
Voltak viták, de hol nem? Ezeket mindig orvosoltuk.
De akkor is. Nekem volt egy nagy szerelmem aki mindig is az maradt. Belül nem tudtam eltemetni ezt az érzést. Nem tudtam melyikünk miatt nem lett belőle semmi és ki miatt távolodtunk el egymástól. (persze utólag minden kiderül)
Neki meg volt egy beteges kapcsolata az egyik szülővel, ami annak halálával végleg megpecsételte a kapcsolatunkat.
Engem az ő szülei sosem fogadtak el, nem úgy mint őt az enyéim.
Most sorolhatnám, hogy 10 év boldogságban töltött év… De nem, mert a fentebb említett dolgok mindig is beleszóltak.
De ettől függetlenül útba volt az első gyermekünk.
Hoppá!
Házasság, hogy könnyebb legyen a gyermek élete. Frászt!!! A legnagyobb hülyeség amit elkövethet az ember.
És ha már egy akkor jött a második is.
És egyre inkább eltávolodtunk egymástól.
Én borzasztóan ragaszkodtam a gyermekeimhez, mindent az ő érdekeikhez igazítottam.
Magyarán lettem hamar egy apa aki némileg anya is.
És egyre rosszabb lett.
Miután visszament dolgozni egyszerűen a karrier és a pénz fontosabb lett számára mint az anya szerep.
Anya szerep aki feladja a hétvégéit meg a reggeleit és az estéit is.
Persze mindig megkaptam alaposan, hogy miért nem védem meg őt a gyerekek elött.
Közben azért némi csavar is került a dologba. Egy kandúr csavar. Mint munkahelyi csapom a szelet.
Ezt azt hittem sikerült megbeszélni (tetszett neki hogy csapják a szelet neki), de nem.
Hamar jött a pofáraesés, hogy terhes megint.
Hoppá!
Hiszen itt már mi nem nagyon voltunk együtt. Erre az volt a válasz, hogy az orvos biztos tud hónapokat is tévedni.
Persze, és ezért kellett szinte teljesen nélkülem végig csinálni egy abortuszt is. Úgy hogy velem meg sem beszélte, hiszen tudta hogy számomra ha enyém, ha nem mindegy. Szerettem volna nagy családot.
És innentől datálódik a végzetes lejtmenet.
Én magam sosem léptem félre, hiszen számomra szent és sérthetetlen a család.
Nem bizonygattam, hogy kié volt a meg nem született csemete, mivel itt már értelmét nem láttam.
Elkezdtem inkább beleszürkülni az akaratába és olyan lenni mintha a munkahelyén beosztott lennék. (úgy is viselkedett)
Hosszú cívódás után tavaly kijött belőlem egy este folyamán, hogy akkor nem kell viselje a nevemet.
De ez csak megint egy „veszekedés” szagú dolog volt, mert megegyeztünk hogy próbáljuk meg még egyszer utoljára.
Fél évig sikerült, illetve nem sikerült.
Ekkor eldöntöttük, hogy nincs értelme tovább így élni. Főleg a gyermekek miatt.
De épp nyári szünet a bíróságon, itt még mind a ketten erre hivatkoztunk.De eljött a szeptember és jöttek a vetítések, hogy nem ér rá az ügyvéd,stb. Közben megállapodtunk, hogy a gyermekek váltott elhelyezésben lesznek (ügyvéd elött is szóban, illetve emailben is megküldve, hogy mit írjon le), de megint eltelt 2 hónap és láss csodát ma este miután kiderült, hogy ügyvédhez ment nem hajlandó velem kommunikálni.
folyt.köv.