Életem szerelme és támasza kimondta 🙁
Sajnos kimondta amire nem vágytam.
Ne adjunk ajándékot egymásnak és nem vár már az ünnepekre sem.
Kiégett, motíválatlan lett maga szerint.
És én már nem férek bele az elképzeléseibe.
Tudom várható volt, hiszen az utóbbi időben többször „kitett” az életéből. De mindig megjegyezte örül annak ha az ajtón kirak, én az ablakon vissza mászok.
Ezzel csak az a baj, hogy fogy az erőm. 🙁
Az az erő és szeretet amit közel 30 éve érzek iránta.
Igyekszem támogatni, de teljesen más a felfogásunk. Az életről és a családról is.
Pontosabban talán csak én szeretnék családot. Én tudom mit szeretnék, de nem mutathatom meg.
Félek elveszítem mint barát is. 🙁
És ez óriási veszteség lenne számomra.
Még a jelenlegi nejem is elismeri, hogy őt szeretem. Hiszen a gyerekeket kérdezi elvettem-e feleségül már.
Persze itt az ember rádöbben, hogy a nejemnek mentális problémái vannak. Hiszen nem váltunk el, és ezért nem házasodhatnék sem.
Ezt ő írásba is adta. De nem tudom meggyőzni, hogy 4 év alatt miatta nem tudtunk elválni.
Pedig, igen! Feleségül vettem volna már Őt! Sőt valószínű testvérkével is megáldott volna minket a sors.
De a legnagyobb kincset veszítem el így.
De ő majd a következő életben ad még esélyt nekem.
Lesz nekem olyan? Akarom hogy legyen?