De meg kell próbálnom továbbra is!
Főleg, hogy ebbe a blogba is belevágtam és szeretném is csinálni.
A gyerekekkel most az őszi szünetben sikerült 5 csodás napot eltölteni. Sajnos nem volt felhőtlen teljesen.
Édesanyjuk folyamat zaklatja a gyerekeket ha velem vannak. És sajnos egyéb kapcsolataim sem olyan irányba haladnak mint ahogy szeretném.
Munkahelyen is rengeteg teendőm van, hiszen a vírus igen csak kihat ránk. (mentők) De ami sokkal megterhelőbb, hogy évtizedes barátságok kapcsolatait látom tönkremenni hasonlóképp az enyémhez.
És ezek rendesen rányomják a bélyegüket a mi kapcsolatunkra is.
Ahogy az is, hogy nem tudok egy normális kapcsolatot létrehozni, mert roppant megterhelő egy partnernek is hogy lassan 4 éve még a gyermekelhelyezést sem tudta lezárni a bírónő. (dr.Egyed Mária Magdolna)
Hogyan lehetne elvárni, hogy nyugodt családi miliőt biztosítsak a gyerekeknek ha van egy mindenbe belekötő és gáncsoskodó még mindig felesége az embernek.
Marad tehát a szűk család a nagyszülőkkel és a próbálkozás, hogy minél jobban tudják átvészelni a srácok ezt az elhúzódó jogi hercehurcát.
De vajon meddig tart? Nem az lenne a lényeg, hogy a gyermekek lelkivilága minél kevésbé sérüljön?
Sem anyukának, sem anyuka ügyvédjének, sem pedig a bírónak nem áll érdekében valamiért.
Halkan kérdezném édesapa tanúját 3 év után miért akkor akarják meghallgatni mikor 200 km-re elköltözött? Vagy miért arra a napra hívják be mikorra többször lett jelezve, hogy szülni fog?
Vajon ez nem eljárásbeli hiba? Vagy csak szimplán nem szült még a bírónő.
De a pécsi bíróságon sem tudják ilyenkor mi a helyzet, hiszen a kiírt szülési dátumhoz képest módosították 2 hetet a dátumot.
Könyörgöm, egy csecsemővel fog bemenni ebben a vírusos helyzetben?
Folyt.köv.