Sajnos az ember nem mindig türelmes.
Még a szeretteivel sem feltétlenül.
Pedig mindent meg szeretnék tenni értük, hogy boldogok lehessünk és lehessenek.
Ma igen, az időjárásnak vagy csak a felgyülemlett feszültségnek köszönhetően türelmetlenebb voltam a megszokottnál. 🙁
Igaz ez a munkára és a magánéletre is sajnos. Türelmetlenebb voltam a saját gyermekemmel is a telefonban, de mentségemre szóljon alig aludtam és szinte azonnal elnézést is kértem Bencémtől is.
Tudom nem ez a megoldás. Sokkal többet kéne nyelni, hogy legalább a gyermekeim ne tapasztalják meg azt amikor nagyon hiányoznak. Igen nagyon hiányoznak és igyekszem számonkérni, hogy nem lehetek velük minden nap. Nem tudom elfogadni …