Mert megérte még ezen az áron is!

Ma este mikor „haza” (az édesanyjához) a nagyobbik fiam azzal búcsúztam el tőle, hogy szerdán találkozunk.
Ezt követően az esti elköszönéskor (mindig várják a telefonhívásom, hogy én is haza érkeztem) az mondta az én nagy fiam, hogy apa, üres nélküled a ház.

Azt hiszem jogosan szökött könny a szemembe.

Még inkább erőt ad, hogy kezdjek értük. Ahogy az is, hogy engem kért ma arra, hogy informatika szakkörre járassam. Mert érdekli és érti is, de az iskolai „tanítás” az nem jó, azt nem érti.
Én meg szeretnék megteremteni nekik mindent, hogy jussanak valamire.

Rajtam nem fog múlni!

Nem úgy mint sokadszorra anyukán. Aki egy szimpla gyermek átvételt nem tud összehozni.
Addig jut, hogy a kaput kinyitja a gyereknek (gyerekeknek) és aztán beáll a kapu mögé takarásba. Mint aki fél!

Mert ő fél! Saját magától.